Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar
Neveléstudományi Intézet története

  

Bertalan Ilona visszaemlékezései főiskolás éveire

Nyomtatóbarát változatPDF változat

 

Bertalan Ilona visszaemlékezései főiskolás éveire

 

1964-ben érettségiztem kitűnőre Tabon a Rudnay Gyula Gimnáziumban. Tanáraim miatt lettem matematika – fizika szakos: az általános iskolában Bánki Mihály, a középiskolában Jenei István volt a példaképem.

Felvételizni kellett a főiskolára. Matematikából volt írásbeli is és szóbeli vizsga is, fizikából csak szóbeli. Emlékezetes volt, mert érettségin is, és a szóbeli felvételin is fizikából a „rezgésmozgások, rezonancia” témából kellett felelnem. Jeges tanár úr azt mondta, hogy ha nem kiáltok egyet, akkor nem leszek tanár szakos hallgató a főiskolán. Nagyon halk szavú és félénk falusi lány voltam.

A kollégiumba automatikusan felvettek, mert a családunkban az egy főre jutó jövedelem nem érte el a 250 Ft-t. A régi kollégiumban kaptam először szállást. 16-an voltunk egy szobában. Különböző szakosokat helyeztek el együtt. Itt nem feledek egy magyar szakost, aki istápolt engem, mert látta, hogy milyen falusi béna vagyok. Grósz Katalinnak hívták. Voltak olyanok, akiket régebbről is ismertem: Gadó Icát Tabról és Széplaki Irént Kapolyról. Szabó Eszterrel, Schrek Annával, Kormos Gizellával mindannyian Jenei tanár úr osztályából kerültünk Pécsre.

Minden kollégista kapott 250 Ft-t, és ebből kellett 100 befizetni az étkezésre (reggeli – ebéd – vacsora) 150 Ft-t pedig arra költöttünk, amire akartunk, amire épp szükségünk volt. Ösztöndíjat nem kaptam, azt az iskola adta a tanulmányokért, de nem emlékszem, hogy a csoporttársaim közül valaki kapott volna.

Hétvégén hideg élelmet kaptunk, konzervféléket. Rezsón tudtunk főzni. Egyéb vagyonnal is rendelkeztünk: a hajszárító (inkább hősugárzó), a vasaló, edények, evőeszközök, amelyeket közösen vettük vagy hazulról hoztuk. Akik nem mentek haza hétvégére, azok járták a várost, vagy a Mecseket. Ritkán, de én is ott maradtam a kollégiumban, s akkor én is velük kirándultam. Szórakozni inkább a ruhám járt, mert kölcsönkérték. A Susogó megmaradt emlékeimbe, mert oda én is elmentem néha táncolni. Voltam pincelátogatáson is. Színházban nem jártam gyakran (ezt sajnálom). Egy alkalommal Fejes Endre Rozsdatemető című darabját láttam, amíg élek, el nem felejtem. Moziba sem jártam. Szegények voltunk, s testvéreinknek a kapott pénzemből vettem ruhákat. Fodrászhoz ritkán mentem. Emlékszem egyszer csináltattak nekem a lányok kontyot. Jól néztem ki. Fényképhez kellett, amit elküldtem a vőlegényemnek a katonasághoz.

Számos sportolási lehetőség volt a főiskolán. Én az atlétikában és a röplabdában szerettem részt venni. Jól futottam, és el akartak küldeni Lipcsébe versenyre.  Nem mentem el, mert édesanyám féltett, s nem szívesen engedett volna. Uszoda is volt, amit sokan ki is használtak.

42-n voltunk matematika – fizika szakos hallgatók.  Két csoportra osztottak el minket, és közösen jártunk minden előadásra és konzultációra. Az egyik csoportnak Hetyei tanár úr, a másik csoportnak Litz tanár úr volt a vezetője.

A főiskolán órarend alapján szervezték a napjainkat. Délelőtt előadások, délután konzultációk voltak. Írtunk ZH-t, azaz zárthelyi dolgozatot. Ebédidő nyilván megvolt. A tanszékeimen nem emlékszem, hogy lettek volna könyvtárak. A lányok általában a kollégiumban tanultak, de én átjártam a matematika tanszékre ((111 terem)). Diákmunka nem volt, hanem csak a tanulás. Nem hiányoztunk sem az előadásokról sem a konzultációkról. Néha azért előfordult, hogy füllentettem azért, hogy szombaton 2 előadásról elmehessek haza. Szegény Hetyei tanár úr, a csoportvezetőnk, úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy mennyi temetés volt a családunkban, s mind szombatra esett.

A Május 1-jék emlékezetesek maradtak. Nagy cécó volt, mindenkinek ott kellett lennie a felvonuláson. Délelőtt általában nagyon meleg volt, s a végén majd mindig esett az eső.  A felvonulások előtt próbákat tartottunk. Bolla Feri bácsi szervezte mindig ezeket. Ő nagyon rendes ember volt, egyszer, a 4. év végén elmondta 120 matematikusnak, de lehet, hogy más szakosoknak is, hogy mit várhatunk az igazgatóktól, akik „elfeledték hogy ők is úgy kezdték mint maguk” IGAZA VOLT!! Arra emlékszem, hogy a 4. évben fehér köpenyben kellett vonulnunk.

A főiskola utolsó évében tanítási gyakorlaton vettünk részt. Szétosztottak minket a városban. Én nem voltam a gyakorlóban, de sajnos nem jut eszembe az iskola neve, ahol tanítottam. A mentor tanár nevére azonban emlékszem: Wiegandnénak hívták. A lakására jártunk óravázlatot írni, és tanítani tanultunk. Kisgyermeke volt, s ezért könnyebb volt neki, hogy otthon fogadott minket. Nagyon kedves volt a kisfia, Norbert. Úgy tudom, hogy ő sebészként dolgozik ma is itt Pécsett a klinikán. Ekkor tetszett meg ez a keresztnév, s a kisfiamat én is ő utána Norbertnek neveztem el. A tanítási gyakorlat alatt a gyerekek az iskolában akkor voltak jók és ügyesek, ha csokit és cukrot kaptak tőlünk.  Vidéken is kellett 1 hónapot tanítani. Én Mágocsra kerültem harmad magammal. Szakai tanár úr lett a mentorom.

A tanárrá avatáskor a főiskola igazgatója MÁRK BERTALAN és BOLLA Ferenc adta át a diplomám, és fogtak velem kezet. Fehér kesztyűt kellett húzni.

Sok tanáromra emlékszem szeretettel és tisztelettel: Béla Pál orosz nyelvet tanított. Inkább fordítottunk, nemigen beszéltünk az órákon. Szabó Géza (nyelvművelés), Nagy Ferenc (didaktika). Ő csodálatos tanár volt! Dr. Kelemen László, Székely Jenő (csodálatos), Székely Frigyes (csodálatos), Dr. Dalnoki Jenő (mechanika), Duchnovszky István (hőtan), érdekes órákat tartott. Gulyási Mihály is csodálatos tanár volt: egyszer nem kellett felelnem a vizsgán, mert egy napon volt a születésnapunk. Dr. Bali József és Pálfalvi László (fizikai gyakorlatok). Pálfalvi László fiatal, jóságos és rendkívül csinos férfi volt. A lányok megvesztek érte. A legelső vizsgán Kertész Istvántól, politikai gazdaságtant tanított, narancsot kaptam jutalmul a szép feleletért. Megjegyeztem egy életre. Mogyoródi Sándor filozófiát tanított, Vastagh Zoltán nevelési gyakorlatot tartott. Jó előadó volt. Selényi Géza álmosító előadásaira is emlékszem. Voltak, akik végigaludták és olyan mélyen, hogy semmire nem ébredtek fel. Selényi tanár úr ajánlotta, hogy egy családnál vállaljak korrepetálást, de aztán nem tettem, mert sokat kellett tanulni. Pálffy Györgyné is rendes volt. Bagyinka Máriára azonban nem szívesen emlékszem vissza. Nem bírta a gyűrűs menyasszonyokat, és én már gyűrűs menyasszony voltam, mikor igazságtalanul elbánt velem. Analízist tanított, és imádtam az analízist. Szigorlaton kettest adott nekem pedig olyan boldogan jöttem ki a vizsgáról, mert biztos voltam abban, hogy nagyon jól sikerült. Az eredményhirdetéskor összeomlottam, „tönkre mentem,” vizsgát is halasztanom kellett, mert nem tudtam a következőre felkészülni.

Általában a tanárok kedvesek és segítőkészek voltak: mindegyikhez lehetett fordulni, ha problémánk adódott volt.

A szaktárgyak mellett voltak pedagógiai tárgyaink is: neveléstörténet és pedagógia (Dr. Komlósi Sándor), népművelés (Várnagy Elemér), iskolai egészségtan, nevelési gyakorlat (Vastagh Zoltán), didaktika (Nagy Ferenc), nyelvművelés (Szabó Géza), általános lélektan (Kelemen László), fejlődés-és neveléslélektan (Domján Károly), neveléselmélet (Szántó), fizika tanítás módszere (Galyári Mihály), tanítási gyakorlat matematikából (Wiegand Lászlóné és Huszti Sándorné), tanítási gyakorlat fizikából (Bujtár József és Szókisboris Béla),  Egyéb tárgyaink voltak a filozófia, az orosz nyelv és az etika, valamint a tudományos szocializmus és a politikai gazdaságtan.

Ez utóbbi tantárgyakon kívül a politikai ideológia hatását megtapasztaltuk más formában is. Két csoporttársam érkezett felekezeti iskolából. Németh Éva református kollégiumból, másik Szűcs József katolikus gimnáziumból került a főiskolára. Ők lettek a KISZ-vezetők. Nem mi választottuk őket, hanem nekik automatikusan annak kellett lenni. Később, mikor tanítani kezdtem az 1970-es évek elején, hogy a gyerekek ne menjenek a templomba, minden vasárnap délelőtt, nekünk a kollégákkal a falu kultúrházában foglalkozást kellett tartanunk.

A főiskolás évek alatt egy alkalommal egy hetet Csillebércen töltöttünk el rajvezetőképző táborban. Kötelező volt. Itt készítettek minket fel az úttörőéletre. Úgy emlékszem, hogy a vizsgák után mentünk nyár elején. Nem szigorú foglalkozásokat tartottak, hanem sok játékot tanultunk. Csillebércen azt tanultuk meg, hogy milyen módon kell a szabad idejét megszervezni az úttörőknek. Szép emlék maradt ez is. Jól éreztük magunkat: együtt a csoporttársaimmal vidáman töltöttük el az időt.

A főiskolás éveimre szívesen emlékszem vissza, mert szerettem oda járni. Jó csoporttársaim voltak, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Minden évben találkozunk. Az idén június 1-jén Székesfehérváron jövünk össze.  40 évig tanítottam mindig falusi iskolákban, mert én ott szerettem. A tanítást úgy vélem, hogy nem lehet megtanulni a főiskolán, sok ismertet szereztünk, de tanítani az évek alatt, az iskolákban tanultam meg. Én az a tanár voltam, aki ismertem ugyan a tantervet, mert azt tudni kellett, hogy abban mi van, de minden évben új tanmenetet, új vázlatokat írtam, mert minden gyermek, minden osztály és minden iskola más volt. Tanulva tanítottam végig a pályám során. Eleinte a kisebb iskolákban, nemcsak a saját  szakot, hanem azt, amire szükség volt. Tanítottam oroszt, rajzot, éneket, kémiát, még osztatlan iskolában is oktattam. Szerettem tanítani. Ma sem választanék más hivatást.   

 

Jegyzetekből összeállította: Ács Marianna

 

2017. április 30.

 

 

You shall not pass!